Az Alapítvány és föld a sorozat utolsó része. Alig két hónapja olvastam el egy szuszra az Alapítvány trilógiát. A mintegy 900 oldalnyi szöveget nagyjából 6 nap alatt faltam fel. Élveztem minden egyes sorát. Az Alapítvány következő része az Alapítvány pereme címet viseli. Magyar nyelven éppen ebben az időszakban nem tudtam megszerezni. Cserébe viszont sikerült antikváriumból egy 1989-ben F. Nagy Piroska fordításában kiadott 31 éves példány beszerezzek az Alapítvány és a Föld című könyvből. Néhány nap és egy Atrhur C. Clark könyv befejezését követően már rá is vetettem magam az új szerzeményemre. Imádom, ahogy Asimov a könyv(ei) elején a sztori keletkezésének körülményeiről beszámol. Olyan tárgyilagosan és magától értetődően teszi ezt (mindig). Érdekes belátni a kulisszák mögé...

A történet első száz oldala a ráhangolódás szakasza volt. Meg kellett értenem a szereplők szerepét, hogy ilyen furcsa szófordulattal éljek. Továbbá kort amiben játszódik és rá kellett jönnöm, hogy nagyjából mi történhetett a kihagyott Alapítvány pereme sztori során. Szerencsére hamar megkedveltem az újonnan megismert szereplőket mialatt növekvő izgalommal egyre mélyebbre merültem a történetben. Csupán a főszereplő családi neve nem hagyott nyugodni. Trevize. De hogy mégis hogyan kellene kiejteni, arra nem tudtam rájönni. Magyarul hülyén hangzik. Hallottam már "Treviz" nevet, bár ha jól emékszem keresztnévként. A fordító által használt ragozások esetén sehogy sem jön a nyelvemre: Trevize-tól, Trevize-on, Trevize-ot… Mindegy. Több is veszett Mohácsnál! Azért ha valaki újrafordításra adná a fejét, akkor érdemes lenne figyelembe venni. A nevekkel kapcsolatban még egy apró következetlenségre bukkantam. Az rendben van, hogy a mesélő-narrátor a párbeszédek között a szereplők családneve alapján Trevize vagy Pelorat-ként utal rájuk, azonban egymás között Ők maguk egyszer így, másszor kereszt nevükön, Golan és Janov néven szólítják egymást. Azt nem tudom, hogy az eredeti angol nyelvű írás miként működött. Engem helyenként zavart a következetlen megnevezés vagy megszólítás. A jelenleg használt magyar nyelvben elképzelhetetlen lenne, hogy két jóbarát egy informális beszélgetésben egymás között úgy szólitsa egymást: "Hé, Kovács, szerinted leszálljuk ezen a bolygón? Kedves Szabó, szerintem várjuk azzal egy picit!"

A történet az Alapítvány-sztorik legjobb hagyományát folytatja. Sok az érdekes párbeszéd. Fordulatos a történet. Gyakran olyan elemek jönnek a képbe, amire nem is számítana az ember.

A Trevize, Pelorat és Bliss karaktere szuper. A háromszázadik oldal körülre szinte bele is szerettem ebbe a nőbe és határozottan féltékeny vagyok az ötvenéves Pelorat-ra. Tök jó!

És a vége... az nagyon bejött! Az utolsó 130-140 oldalt szinte egy huzamban olvastam el...