Kedves Gyermekeim,

 

amikor egy gondolat megfogan csekélyke értelmem felszínén - hiszitek vagy sem - legtöbbször Rátok gondolok. Konkrétan arra, hogy nekem mennyi időbe, energiába kerül az adott gondolat levezetése, megértése, megtanulása, tesztelése és alkalmazása. Arra, milyen jó lenne az adott okosság esszenciáját eljuttatni Hozzátok. Abban a reményemben, hogy ezek a gondolatok segítségetekre lehetnek az életben. Ezért amelyekről tudomást és tapasztalást szereztem, most digitális papírra is vetem.

Kérlek Titeket, hogy az ily módon megkapott tudásmasszát ne vegyétek igazodási pontnak! Csupán olyan információnak, mely segítségével majdan tudatosabban ráakadtok a saját utatokra. Saját véleményetekre. Saját életetekre.

 

 

"Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó"

Szól a régi magyar közmondás. De vajon ki ígér és mit? Ha valaki ígér, akkor biztosan megtartja? Mennyiben bízhatunk egy ígéretben? Ha mi ígérjük van ráhatásunk, ha nekünk ígérik, akkor marad a vakhit. Akkor mégis hogyan álljunk hozzá az ígéret kérdéséhez?

 

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt a témát választottam, ugyanis számos saját tapasztalásom van ezen a területen. Ami a magam részét illeti, az életem első huszonhat évében az ígéreteimet nem vettem komolyan. Amit elvártak tőlem azt gondolkodás nélkül megígértem, majd utána ahogy esett úgy puffant! Ha valami nem sikerült, vagy ellinkeskedtem, akkor csak megrántottam a vállalat és azt mondtam: akkor ez most nem sikerült! Nagy ívben leszartam az ígéreteimet. Legyen az a szülőknek tett továbbtanulási vagy a barátnőmnek tett hűségeskü. Tojtam a kimondatlan és a kimondottakra is. Öntörvényűen csak azt tettem, amit éppen abban a pillanatban a magam részére optimálisnak tartottam. Felelősségmentesen éltem.

 

Aztán huszonhat éves koromban megszegtem egy ki nem mondott ígéretemet és ez gyökeresen megváltoztatott. Aznap ugyanis nagy mennyiségű alkohol hatására – de önszántamból és saját felelősségemre – életveszélybe sodortam Andrást, a legjobb barátomat. Ugyanis az átmulatott márciusi éjszaka után nemcsak, hogy gondolkodás nélkül a volán mögé ültem. Vállaltam, hogy Őt is a rendeltetési helyére fuvarozom. Útközben legnagyobb meglepetésünkre a házunk végén futó – a tavaszi esőzések hatására méter mélyre duzzadt patakhoz értünk. Az átkelőt megkerülni lehetséges és logikus lett volna. Azonban akkor megvilágosodva úgy éreztem, hogy képes leszek elég nagy sebességgel nekihajtva, a patak felett – Herbie, a kicsi kocsi módjára – átkacsázni a mintegy nyolc méter széles őrülten száguldó zuhatagon. Részleteket nem említek most. Az egy másik történet. Legyen elég annyi, hogy az átkelés sikertelen volt és kis híján mindketten rajta vesztettünk a kalandon. Az eset után viszont rendkívül szégyelltem magam. Elsősorban magam előtt. Amiért ilyen felelőtlen voltam. Másrészt a barátom és szülei, meg a saját szüleim előtt is.

 

Elhatároztam, hogy lesz belőlem Valaki. Amit elhatározok – vagy megígérek – az mindig megtartom. Akkor is, ha kő kövön nem marad. Még ha kimondatlan ígéret. Azt is!

Éltem tovább csendes kis életemet és ezután minden ígéretemet teljesítettem.

Eleget tettem az ügyfelek kérésének. Ezért jó pénzt kerestem. Beindult a vállalkozásom.

Eleget tettem az akkori barátnőm – az édesanyátok kéréseinek – így új útra terelődött a magánéletem is.

 

Minden szép és jó volt egészen addig, amíg nem kezdtem el ugyanazt elvárni a környezetemtől, amit én tettem. Nevezetesen azt, hogy megígértem a környezetemnek amit kért. Majd meg is tettem azt. A környezetem viszont egyre inkább úgy gondolta, hogy leginkább nem ígér semmit, vagy ha ígér is, akkor sem biztos, hogy megteszi. Ez a végén – a házasságom végén – odáig jutott, hogyha a feleségem valamit megígért, biztosra vehettem, hogy nem fogja megtenni. Idővel kibújik az ígérete alól.

 

Korábban extrém rugalmas voltam az ígéretekkel kapcsolatban. Huszonhat éves korom után maximális rugalmatlanná váltam. Így nem is csoda, hogy többek között emiatt a kapcsolatom az édesanyátokkal zátonyra is futott.

 

Rugalmasságomban annak idején azt gondoltam, hogy az én életem – egóból – a legfontosabb a számomra. És nem kell tekintettel lennem másokra. Rugalmatlanságomban pedig azt, hogyha egyszer valaki valamit megígér, akkor teljesítse, ha bele döglik is.

 

Könnyű észrevenni a két szélső értéket. Akkor viszont, benne a szituációban és játszmákban az én bugyuta kis gondolataimmal nem láttam át az egészet. Még ma sem biztos.

 

A témában azért sikerült tisztáznom az alapokat:

 

Definíció: Az ígéret egy gondolati biztosíték, amit az ígéret Tevő nyújt az ígéret Fogadójának. Arról szól, hogy az ígéret tárgyának teljesülésére az ígéretet Tevő biztosítékot kíván nyújtani. Egyfajta felelősséget vállal a bekövetkezésért. Érdekes, hogy legtöbbször van ellen-ígéret vagy nyereség az ígéretben. Hűség esküt például általában a pár két tagja egyszerre tesz. Tehát nem egyoldalú. Mindazonáltal létezhet teljesen önzetlen ígéret is, amikor a Tevő nem vár és nem is fogad el viszonzást.

 

A gondolati biztosíték a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Tevő beavatja a Fogadót a legmélyebb személyes gondolataiba vagy szándékaiba, miközben azt állítja, hogy adott szándékát megszilárdítja és változatlanul tarja egy bizonyos ideig. Mondjuk mindhalálig.

Persze vannak kisebb horderejű és egyszerűbb ígéretek is, hogy leviszem-e a szemetet vagy sem.

 

A dráma

Szereplő 1.: Az ígéret Tevő

Szereplő 2.: Az ígéret Fogadó

Szereplő 3.: A környezet

A történet tárgya: Az ígéret

A történet: Az ígéret sikere vagy bukása

 

Érdekes, hogy a jó ígéret tárgya valójában az ígéret Fogadó vágyával egybe esik. Azok az ígéretek senkit sem mozgatnak meg, ami nem személyes végyhoz kötődik. Pl. megígérem neked Juliska, hogy holnap megfejem a tehenet. Ez például aligha nedvesíti meg Juliska "ajkait".

Az ígéret tétje minden esetben az, hogy talán nem tartják meg. Ritkán számolnak azzal a harmadik lehetőséggel, hogy külső hatásra ellehetetlenül az ígéret megtartása. Pl. a Tevő elhalálozása miatt.

A tragédia az, hogy adott pillanatban a Fogadó vágya egybe esik az ígéret Tevő vágyával.

Az ígéret akkor jön létre amikor az ígéret Tevő vágya – hogy elfogadják az ígéretét – beteljesül és visszajelzést kap az ígéret Fogadójától erre. Legjobb esetben ellen-ígéretet kap.

 

Például:

– Kedves Marcsi, ígérem amikor hazatérek a háborúból feleségül veszlek és boldogan élünk amíg meg nem halunk!

– Kedves Matyi, ígérem várni fogok Rád és hozzád megyek, amikor hazajössz!

 

Ezzel az ígérettel és az ígéret elfogadásával – ami jelen esetben egy újabb ígéretbe (ellen-ígéretbe) torkolt, meg is született a biztosíték arra, hogy a háború előtt még egymáséi lehessenek. Aztán négy évvel később, amikor Matyi mégsem tért haza a háborúból, Marcsi pedig máshoz ment hozzá, hogy legalizálja házasságon kívül fogant gyermekét, már korántsem volt olyan létfontosságú a fogadalom.

 

A fenti példából és más esetekből is kitűnik, hogy általában nem vagyunk kellően körültekintőek ígéret-fogadalom alkalmával. Ugyanis ígéret tevésnél ünneprontó módon fel kellene sorolnunk néhány vis major lehetőséget, amelyek valószínűsége említésre méltó. (Pl. háború esetén az elhalálozás, fogságba esés lehetősége) Akkor viszont a fogadó fél komolytalannak ítélné a fogadalmat. Ki hinne a holtomiglan-holtodiglan ígéretében, ha azzal a záradékkal kerülne felvezetésre, kivétel, ha elhízol, igénytelenül csámcsogsz, nem szexelsz, nem viszed ki a szemetet, büdöset fingasz vagy túl sok időt töltesz reggelente a fürdőben?!

 

No de ne kalandozzunk el ennyire! Klasszikus esetben megtörténik a dolog. Ígéret születik.

Ideális esetben a Tevő elkezd az ígéret beteljesítésén dolgozni. Még jobb esetben a Fogadó is dolgozik rajta, de legalább nem hátráltatja a Tevőt a beteljesítésben.

 

Innentől kezdve a következő kimenetelekkel számolhatunk:

1. A Tevő határidőre teljesíti az ígéretet. A Fogadó elfogadja a teljesítést. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.

2. A Tevő nem tudja teljesíteni az ígéretet. Kifogása persze lehet. Neki felróható vagy nem felróható okból nem sikerült. De ha egyszer nem fogta ki az aranyhalat amit ígért, akkor a Fogadót sem kötelezi tovább a fogadalma. Ebben az esetben a Fogadón múlik, hogy esetleges részteljesítést elfogad-e.

3. A Tevő teljesít, de a Fogadó nem teljesíti az ellen-ígéretet.

4. Bármelyik fél teljesítése ellehetetlenül halál vagy más végzetes ok miatt.

5. Bármelyik fél időközben meggondolja magát.

 

Na és itt van az egyik lényeges része a mondanivalómnak. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a vélemény megváltoztatása okozza az ígéretek körüli legnagyobb stresszt és bonyodalmat.

 

Ugyanis sohasem tudhatjuk a minket körülvevő milliárdszor milliárd körülmény miként befolyásolja gondolatainkat. Ma még jó ötletnek tűnt, életre szóló házassági ígéretet tenni ennek a szupermodellnek. Két év múlva viszont már szívesen visszaszívnám, amikor elhízottan, depressziósan másból sem áll az élete, csak engem szivat.

Szóval minden változik. Amit egyik nap komolyan gondoltunk, a következő nap máshogy látjuk.

 

Készüljetek fel arra, mindenki ígérhet és vissza is vonhat bármilyen ígéretet.

Amit javaslok, az csupán annyi, hogy amíg a saját ígéreteteket igaznak érzitek, addig küzdjetek a megtartásáért. Amint viszont már nem hisztek benne, azonnal tudassátok a Fogadóval, hogy neki se kelljen megtartania az ellen-ígéretét. Továbbá járjatok nyitott szemmel és tudatosítsátok magatokban, ha azt látjátok, hogy Valaki nem tartja be a Nektek tett ígéretét.

Akkor szembesítsétek és mentsétek fel az ígéret alól. Ha újra megteszi az ígéretet, akkor komolyan gondolta. Ha nem, akkor legalább tudjátok, hogy másnap magatoknak kell levinni a szemetet. Nincs ki hibáztatni vagy számonkérni.

 

Az ígéreteknek egy ritka, azonban az én életemben fontos típusa a magamnak tett ígéret.

Ugyanis az alól az én számomra igen nehéz kibúvót tenni. Ilyen ki nem mondott ígéret volt a gyermekeimnek tett apai ígéretem. Nevezetesen, hogy mindig számíthatnak rám.

A válásban nekem ezért nem is a feleséggel való viszony megszűnte okozott nehézséget. Abba ugyanis hamar belenyugodtam, miután rájöttem, hogy abban a kapcsolatban csak engem kötelez az adott szó. Bánni bántam, de elfogadtam, hogy a holtomiglan ígéretét fel kell bontsuk.

Azt viszont, hogy nem leszek napi része a gyermekeim életének három-négy év volt feldolgozni és elfogadni. Hát ilyenek ezek az ígéretek. Az ember simán leszarja a társát, a szüleit, az anyakönyvvezetőt, de még a papírozást is. Egy olyan ígéretet, amit sohasem mondott ki. A Fogadója sohasem hagyott jóvá. Nem tett ellen-ígéretet és képtelen számon kérni. A Tevő pedig rosszul lesz, ha meg kell szegnie… Hát ilyen is van.

 

Fontos még beszélni az ígéret realitásáról. Ennek két aspektusa van. Egyrészt az, hogy az ígéret tárgya egyáltalán teljesíthető-e?

 

Szépségkirálynő választáson készült interjúkon a lányok előszeretettel ígérnek olyat, hogy a világbékéért dolgoznak. Azt szeretnék elérni. Ami totál blődség legkevesebb két okból. Egyrészt nem rajtuk múlik. Másrészt ha tényleg ez lenne a céljuk, akkor Bottswanaban önkénteskedhetnének egy Aids táborban. De ők mégis inkább a csinos hátsójukat ringatják a kamera előtti fényűzésben.

 

Itt vetődik fel az ígéret Tevő hitelessége. Ami szintén sarkalatos kérdés. Például választási időszakban mit lehet elhinni egy politikus ígéreteiből? Mindannyian sejtjük a választ. Nagyjából annyit, amit békeidőben a népéért megtesz. Azaz többé-kevésbé semmit.

 

Azonban mit gondoltok, ha mondjuk Mahatma Gandhi mondaná, addig éhség sztrájkol, amíg a britek ki nem vonulnak Indiából. Na annak van súlya, mert a Tevő szavahihetősége száz százalékos. Biztosak lehetünk abban, hogy az ígéret megtétele előtt elfogadta, hogy részéről egy lehetséges kimenetel az éhhalál. Vállalja az ígéret súlyát. Nem csak a hasznát nézi.

 

Végezetül említésre alkalmas egy a „halmazon” kívül álló brigád. Azok akik tudatosan vagy anélkül nem tesznek semmilyen ígéretet. Ezekre egy másik írásban részletesen ki fogok térni. Annyit azonban realizálhatunk, ebben a csoportban lévőknek akad némi gondjuk a felelősség vállalással.

Tudat alatti okból nem ígérgetőknek érdemes lehet segítséget kérni szakembertől. Aki viszont tudatosan nem ígér meg semmit, az nehezen vehető kicsit is komolyan. Hogy adsz munkát, állást olyannak, aki nem biztos, hogy minden reggel megjelenik a munkahelyén? Hogyan vehetne bárki is komolyan egy olyan partnert, aki bármikor leléphet. Akivel még egy randi időpontot sem lehet biztosra venni?

 

Végső soron az ígéret teljesülésének biztonsága az ígéret tevő szavahihetőségétől és az ígéret teljesíthetőségétől függ. Az ígéretet el lehet fogadni, vagy elutasítani, esetleg tovább emelve a tétet ellen-ígéretet lehet tenni.

 

Ami engem illet:

 

– Amikor nem értek egyet az ígéret kérőjével, akkor visszautasítom.

– Ígéretet csak önszántamból teszek.

– Amikor valamit megígérek, akkor azt komolyan veszem és megteszem a lépéseket az ígérek megtartásához.

– Elfogadom a legrosszabb kimenetelt.

– Ha nem sikerül megtartani, akkor nem magyarázkodom.

– Ha úgy érzem kihátrálnék, akkor kérem az ígéret Fogadóját, oldozzon fel az ígéretem alól.

– Ha bennem született meg a változás, akkor jogom van egyoldalúan felmondani az ígéretet. Ebben az esetben viszont azonnal jelzem és legkevesebb magyarázattal vagy elégtétellel szolgálok a Fogadó irányába.