Arra a véleményre jutottam, hogy a negyvenes évek elején Asimovnak még nem volt határozott elképzelése a témáról. A novellái - bár tényleg jók - csapongóak. Nincs egységes világ körülöttük. Bennük. Nem kapcsolódnak és épülnek egymásba a történetek. Főleg emiatt csúszott le nekem a szokásosnál lassabban ez a könyv. Hiányzott az egyik történetből a másikba ívelő feszültség, amit úgy megkedveltem az alapítvány vagy a robot történetek során.

Másik "érdekességet" a fordítás okozta. Véleényem szerinte számos helyen a magyar nyelv lehetőségei és sajátosságai szerint rugalmasabban lehetett volna bánni a szöveggel. Néhány helyen botladoznak a kifejezések. Értelmetlenné enyhébb esetben csak nehezen érthetővé válnak fordulatok. Biztosan van amit betudhatunk a harminc évvel ezelőtti fordítói szakma hiányosságainak. De az is lehet, hogy annak idején ez volt az elvárás. Nem tudhatom.

Érdemes lenne esetleg az eredetiből egy újabb fordítást kiadni, amiben kicsit bátrabban belenyúl a fordító a szövegbe. Így azok a mondatok is egyenesbe kerülnének, amiket angolul frappánsan megfogalmazott az író, azonban magyar nyelven más megközelítésre lenne szükség.