Könyvajánló olvasónapló

 

 

Ez a történet 2020. június 26-án kezdődött.

Emlékszem, pénteki nap volt. Az időjárás a kedvemhez hasonlóan hetek óta nyomasztóan borús. Én ott ültem szokás szerint a budapesti irodám gerinckímélő vezetői forgószékén. Elgondolkoztam, vajon mi a fenét tehetnék a cégem vezetőjeként a szervezetért, az üzletért, a munkatársakért? Végső soron milyen döntés meghozásával járulhatnék hozzá legnagyobb mértékben a magyar társadalom boldogságához?

 

A reklámipar, amiben kereskedünk és szolgáltatunk nyögdécselve botladozik a Covid-19 járvány gazdaságra gyakorolt hatásától. Szerencsére már vannak előremutató jelek a piacon!

Most úgy tűnik, az első ijedséget követő harmadik-negyedik hónapban azért kezdenek rájönni: a mozdulatlanság egyenlő a halállal. Minél előbb lépni kell. Újra kell kezdeni a munkát. Ki kell nyitni az üzleteket, bármekkora félelmet is gerjeszt a médiával a Valaki.

Navigare necesse est, vivere non est necesse! Avagy: hajózni muszáj, élni nem!

Nos ilyen „magasanszántó és mélyen ívelő” önirónikus gondolatok között nem csoda, hogy be kellett ismernem magamnak néhány kellemetlen igazságot azon a bizonyos kényelmetlen forgószéken:

 

1. Ilyen szar hangulatban lehetetlen előre mutató döntést hozni.

2. Nincs operatív funkcióm a vállalatomban, tehát bárhol mereszthetem a seggem.

3. Ezen a gerinckímélő széken egyensúlyozva úgy érzem magam, mint majom a köszörűkövön.

4. Napfény kell.

5. Valójában komoly stratégiai döntéseket kellene meghoznom. Olyanokat, amelyeket még a reggeli tükörbenézés során sem mertem a saját szemembe mondani.

 

De mi a tökömet csináljak most, ebben a kurva nagy őszinteségi rohamomban?

 

Tíz perccel és 150 euróval később, már lefoglaltam egy apartmant a horvátországi Opátiában. Két éjszaka. 700 méterre a belvárostól, 300 méterre a tengerparttól. Szarakodás nincs! További két percet vett igénybe az öt pontból álló lista megszerkesztése a legszükségesebb hozzávalókról: búvárszemüveg, naptej, törölköző, fürdőnadrág, Kuna.

Az irodámhoz legközelebb a Nyugati téren szerezhető be mindez egy helyen. További előnye a helyszínnek, hogy van parkoló és útba is esik a tengerpart felé. Így egy csapásra három kilométerrel közelebb is kerülök az 524 kilométerre fekvő uticélomhoz.

Végre releváns kérdések, amiben felnőtt módjára hozhatok vezetői döntéseket! Tengerre fel!

 

A Nyugatihoz érve egy piros cabrio éppen kitolat a tökéletes helyről. - Köszönöm Uram! - Egy lendülettel már be is álltam. - Így kedvenc kombimmal szinte a valutaváltó mekdrájvban parkoltam le. Ennek a váltónak az EU-ban jól ismert D-betűs francia sportszerüzlet került a szomszédságába. - Na ezt már szeretem! - Az élet rendezi önmagát. Nekem csupán ki kell jelölnöm a célomat és meghozni a nehéz döntést. Máris mindenki vigyázzba állva és tisztelegve kérdezi: mit tehetek Önért Uram? A D-betűs üzletből kifordulva gyakorlatilag mindent kipipáltam a listámon. Néhány lépést követően mégis elbizonytalanodva lefékeztem. Tekintem a posztitre meredt. Ötből öt. Tökéletes munkának tűnik?! De akkor miért ez a szokatlan hiányérzet? Legbelül a szívem mélyén? Hiszen hideg fejjel többször végiggondoltam. Ennél többre nincs szükségem két napra. Optimumon vagyok. Ráadásul olimpiai gyorsasággal! Na jó, akkor még egy utolsó pillantást vetek a papírra, hátha rájövök mi történt. Mit felejthettem el?! De semmi. Az ész és a számok nem kínálnak magasabb rendű megoldást. Most mi legyen?

Hogy döntesz most, Bálint? - kérdeztem magamtól és azzal a lendülettel három lehetőség ugrott ki a cilinderemből:

 

1. Addig gondolkodom, amíg eszembe jut, amit elfelejtettem.

Ezt elvetettem, mert nem akartam listámmal a kézben állva ott éjszakázni.

 

2. Elengedem a dolgot és majd később rájövök mi volt az.

Utálok utólag rájönni a hanyagságomra. Olyankor kevésbé érezhetem magam mindenhatónak és azt elkerülöm, ha lehet!

 

3. Veszek egy mély levegőt és lemegyek alfába!

Teszem ezt annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában vagyok a ténnyel: mindenem megvan. Már csak a gázpedálra kellene erőteljesen rátapossak!

 

Mi legyen?

A következő pillanatban vettem egy nagy levegőt és bent tartottam…

Pörögtek az ezredmásodpercek. Jobbra felpillantottam a listámból. Libri! Könyvesbolt. Azzal már ajtón belül is voltam. A legközelebb eső állvány az újdonságoktól roskadozott. Éreztem, az oda tartó további három lépés magától megtörtént. Vetettem egy pillantást a kupacra. - Legalább egy óra lesz itt valami értelmeset találni. -Nincs más hátra: újra nagy levegő! Újracsatlakozás!

Színes szagos gyönyörű könyv borítok százai homályosultak el az olvashatatlanságig. Nem pásztáztam a szememmel. Meg sem próbáltam a címeket olvasni. Csak szép lassan fújtam kifelé a levegőt és közben a teljes képben azt az egyet kerestem, ami élesen kivehető. Egy fekete-fehér könyv emelkedett ki a kupacból. A címe: Az aktív gondolkodás hatalma. - Köszönöm Teremtőm, hogy újra végtelen kegyelmedben részesítettél, és egy - Hát ez kurva jó! - felkiáltással megtörtem a temetői csendet. Még szerencse, hogy én is aktívan gondolkozom! Kíváncsi vagyok a szerző észrevételeire ebben a témában - bárki is legyen ez a pénzügyi fószer. Legalább Egyvalaki, aki vette a fáradságot és értelmes célra használta, ami a fejében van. Nem csupán a pénzcsinálásra!

A biztonság kedvéért alkalmaztam a kedvenc módszeremet a kockázatok kezelésére. Hamar helyet foglaltam a legközelebbi – természetesen kizárólag a számomra fenntartott – bőrfotelon, az írás előzetes vizsgálatára.

 

Ugyanis számomra a legnagyobb kockázat, ha baromságot olvasok.

Második, ha unalmasat olvasok.

Harmadik, ha egy unalmas barom írását olvasom.

Ez utóbbit mindenképpen kizárnám!

 

A könyv előminősítését az alábbi elvtelen elvek mentén kezdtem meg:

 

Első benyomás

Puhafedeles kiadvány. Gerincvastagsága talán egy centi. Uszkve 160 oldal. Borítója fekete-fehér. Puritán. A tipográfia igényes. Érdekes, hogy ez az Ulf gyerek - a német vagy talán skandináv létére - nem nagyon adott a dizájnra. A borítón kerek glóriát sugárzó téglatest szerepe értelmezhetetlen csökött szellemi képességeimmel. A címben lévő, amúgy is erőteljes „hatalom” szót a betűméret növelésével tovább hangsúlyozták. Mintha az „aktív gondolkozás” szóösszetétel valamiféle mankóra szorulna. Önmagában nem állná meg a helyét.

Mellesleg utálom és rossz érzéseket idéz a „hatalom” szó. Pláne a cím (az angol cím) első szavaként. Annyi szemetet lehetett már olvasni hasonló címekkel. A stratégiai gondolkozás hatalma, a szeretet hatalma, a hatalom lépései és így tovább. A címadás hajaz a 10 tippes sémára. De messze kanyarodtam.

A nyomdai kivitel puritánsága utalhat valamiféle környezettudatos gondolkozásra is. Ha pedig szándékos, akkor el kell fogadnom, hogy ezeket az aktív gondolatokat a szerző tudatosan csomagolta egy fénymásolt főiskolai jegyzet köntösébe. További pozitívum a sráctól, hogy a fotóját a borító (B1) oldal helyett a hátsó belső (B3) borítóból behajló fülre helyezte. Ráadásul mosolyog és őszinte a tekintete. - Most már biztos, hogy megveszem. - De csak a behajló fül miatt! Mert így megspórolom a könyvjelző vásárlását...

 

Második gondolat

B4 borítón elolvasom az ajánlást. Nem túl meggyőző általános szöveg. Mintha tudnunk kéne ki a Pitypang az a John Kearon, aki a System 1 Group vezérigazgatója. Nem mellesleg egy olyan könyv szerzője melynek címében a nyereség és a növekedés szóösszetétel minden jóérzésem ellen hat. Mintha egy amerikai nagyvállalat két számjegyű növekedési prognózisát hallgatnám. Növekedés forever! - Baromság. Dehát ez van ide írva. -

Tuti az Ulf haverja a tag.

 

Három a magyar igazság!

Dehát van itt egy alcím is! Hogyan váljunk reziliens szembehelyezkedőkké…? Reziliens? Mégis mit a tökömet jelenthet ez? A nagy Googli most is segítségemre sietett és felhomályosított sötétségemben: rugalmasan ellenálló. Na ez már tetszik! Végre valaki nem kőkeményfaszú amcsi akar lenni. Valaki aki rugalmasan szeretne illeszkedni a rendszerbe úgy, hogy ellenáll és akár szembe is helyezkedik azzal. Na végre, ez már nekem való gondolat!

 

Azonosulok vele, azzal a lendülettel rendeztem az anyagiakat a pénztárban. Bevágtam a naptej és az úszószemüveg közé a könyvet és öles léptekkel megindultam az autó felé. Alig vártam már, hogy kezemben a könyvvel nyugodtan kitotyoghassak a partra. Magamba szívhassam a tengersóval keveredett Cuba Libre hatóanyagát. A tudást a gondolkozásról. A döntésről. Esetleg beszívhassak és végre olyanná váljak, amilyen mindig is lenni akartam: reziliens!

 

Késő este érkeztem. Az utazás jobban elfárasztott, mint induláskor reméltem. Ennek ellenére úgy döntöttem reziliensként semmi sem tántoríthat el az olvasástól. Lemegyek a partra. Rendelek egy sört valami kedves helyen és beleolvasok a könyvbe! Olyan biztos ez, mint ahogy itt állok! Hiszen ha egyszer valamit a fejembe veszek! Mindenki tudja mennyire következetes tudok lenni.

Azzal körülnézés nélkül a hátizsákomat a bérelt szobám ajtajából az ágyra hajítottam. Kulcsot a zsebbe, könyvet a kézbe, a lábamat pedig a nyakamba vettem.

 

Dobra Vecer Opatija!

Jedam Pivo molim!

 

Foglaltam össze háromésfél perccel később minden horvát tudásomat az Angiolina rooftop-ján az első szembe jövő pincér legnagyobb megdöbbenésére. Majd balra két nagy szökkenéssel a dj pult mögött teremve még éppen befoglaltam egy négyszemélyes sarokfotelt, az arra andalgó szerelmespár orra elöl.

Elégedetten hátra dőltem, végre kinyújtóztattam a lábaimat és már-már felcsaptam volna az aktív gondolkodás bibliáját, amikor egy kivételesen szemrevaló húsz év körüli német nő hajolt oda hozzám.

- Haben Sie eine Zigarette bitte? - kérdezte Nina Simone-os rekedséggel.

Isten éltesse az általános iskolai német tanáromat, akit ezúton is üdvözlök! Ugyanis a hangzavar ellenére is tökéletesen felismertem a kérdés mibenlétét. Bár a válaszadásban a saját kényelmem érdekében automatikusan angolra váltottam.

- I’m really sorry! I have been a non-smoker to this day, but my opinion is changing right now.

It would be my pleasure to meet You!

Sonja – mert így hívták – megértette az üzentem. Szemkontaktust vett fel, miközben nyugodtan végigondolta az összes lehetséges végkimenetelt. Fejben táblázatot szekesztett és különféle pontszámokkal és súlyozással értékelte az eshetőségeket. Végül elmosolyodott. Meghozta a döntését és szorosan odaült mellém. Erre az estére ezek szerint úgy döntött, hogy lemond a dohányzás élvezetéről.

Én pedig értelmeztem a „szimpátiapiaci” jeleket és aznap este már nem kezdtem bele a könyv olvasásába...

 

 

Másnap

Korán reggel ébredtem. A szomszéd úgy döntött, fürdőszoba felújításba kezd. Tekintet nélkül az alvásigényemre. Az előző este elfogyasztott Kuba Librék mennyisége, minden bizonnyal az irracionális számok halmazába tartozott. Mentségére legyen mondva, ezt Ő nem tudhatta.

A küldetésem gyors felidézésre alig tartott tovább mint egy óra. A nagymutató második körének végére pedig - még mindig mozdulatlanul - tényszerűen számba vettem a teendőket. Először is el kell hagynom az ágy sarkát és meg kell induljak a fürdőszobáig tartó végtelen utazás irányába! A mosakodás az ívóvíz-megőrzés, az öltözködés pedig az energiatakarékosság jegyében zajlott. Alsógatya nélkül, számban habzó fogkefét felejtve érkeztem meg a partközeli kávézóba. Tartva magam az előző napi elhatározásomhoz, magammal hoztam a szuperkönyvet!

Az idő és energia megtakarítás elvét a rendelésnél szintén szem előtt tartottam. Kapásból dupláztam a kávé mennyiségét.

- Dvije bijela kava! - lendítettem a kezem a pincérnek. A hangerőből és a környező tekintetekből ítélve a többi vendég is nyugtázta: nagy a baj.

- Bocsi! Még kicsit cseng a fülem az esti diszkótól! - tetéztem viselkedésem bűnismétléssel - mi tagadás szándékosan - belerondítva a szomszédos asztal idiljébe. Ott ugyanis egy ötvenes-forma pár szürcsölgette savanyú szájjal kapucsínóját. Úgy tettek, mintha nem lennék ott. Sőt, tüntetőleg inkább az utca felé fordulva uncsiztak tovább. Sebaj, Tóbiás! - gondoltam. Úgysem értik a magyart, odaszúrok még egy utolsót. Az ég felé emeltem a tekintetem. Kezemet széttárva ájtatos imádságba kezdetem:

- Ohh, mennyei magasságos Mindeható! Te Aki megteremtetted a szexet a bűnök bocsánatára! Kérlek részesítsd kegyelmedben ezt a két eltévejedett bárányt! Hadd dugjanak végre egy jókedvűt?! Léééccciii! - Nyújtottam meg ájtatatosan a végét - Ámen! - ezzel a jókívánsággal részemről lezártnak teintettem az ügyet.

A második dupla iszogatása közben újraindult agyműködésemnek hála a könyvbe is belekezdhettem.

 

Ulf Löwenhav – Az aktív gondolkodás hatalma

 

Az első öröm a második oldalon ért. Ugyanis kiderült, hogy a szerző ugyancsak olvasta Yuval Harrari – Sapiens című művét és igen nagyra értékeli. Én is.

Most először találkoztam azzal, hogy mások ugyanazt olvasták mint én. Ráadásul hasonlóan jól szórakoztak rajta.

Ami újdonság volt, ez az 1. számú és 2. számú gondolkozás. Maga a beszámozás furi volt. Bár érthető a szerző mit tart a két típusú gondolkozás alapvető különbözőségéről. Minden esetre ennél szerintem több típusú gondolkozási fajta is létezhet. De fogadjuk el egyelőre a tudomány mai állását és mondjuk azt: két különböző típusú gondolkozást ismertünk fel és különböztettünk meg - eddig.

 

1. számú gondolkozás

Passzív gondolkodás, általában érzelmi alapú döntéseket hoz a múlt tapasztalataira támaszkodva. Rendszerint ezt a típusú gondolkozást használjuk az életben maradásért naponta milliószor, amikor döntést hozunk. Legfontosabb ismérve, hogy gyors. A szerzővel ellentétben inkább úgy gondolom, hogy legnagyobbrészt helyes. Hiszen egy zebrára való lelépés előtt nem számolhatjuk ki a felénk közlekedő autó sebességét és lassulását. Csupán annyit teszünk, hogy egy pillantást vetünk a járműre és azt összevetjük az addig látott több millió járműével. A következő pillanatban le is léptünk, mert biztosra vesszük, hogy elég távol van a lassításhoz és jól láthatóak vagyunk a számára. Továbbá bizalmunkat is helyezzük abba, hogy a sofőr nem eszelős őrült aki szándékosan az életünkre tör.

 

2. számú gondolkozás

Ulf által aktív gondolkozásnak hívott módszer. Amikor nem engedünk teret tapasztalatainknak, ismereteinknek és érzéseinknek, hanem masszív alapossággal és módszerességgel elemezzük az adott szituációt. Ez tulajdonképpen a kritikus vagy reális gondolkozás. Lassú, körülményes, de kétség kívül olyan tényekre mutathat rá, amelyek felett a passzív gondolkozás nemegyszer elsiklik.

 

 

A könyv a passzív gondolkodás részletezésével kezd. Kiderül, hogy a gondolkodásunkat uraló módszer nélkülöz – a szerző szerint – csaknem minden realitást.

Aki ezt a módszert használja az javarészt utasként ül az autó anyós ülésén és másra bízza a szerencséjét. Ami erős a számomra. Hiszen nem vezethet mindenki. A jobb egyen ülő „mutter” pedig hányszor szólt már bele a vezetésünkbe?! Számtalanszor. Sőt, néha Ő irányít! Például amikor megkér, hogy kanyarodjunk balra a közért felé! Szóval autós példánál maradva: nem mindig az irányít aki vezet. Aki pedig utas, az nem mindig passzív szemlélő.)

 

A passzív gondolkozás tulajdonképpen csupán a rövid távú túlélésre fókuszál és „a legjobb és legbiztonságosabb opciót ajánlja fel”. Véleményem szerint ezt érdemes lenne más szempontból megfogalmazni és kivenni a szerző személyes passzív „első számú gondolatait” a definícióból. Kissé átfogalmazva személy szerint (átszőve a saját passzív gondolataimmal és szubjektív érzésvilágommal) úgy mondanám, hogy:

 

A passzív gondolkozás a másodperc tört része alatt hozza az adott témában várható gondolatok átlagát vagy ha jobban tetszik a legnagyobb valószínűséggel működőképes megoldást egy adott feladatra.

 

Az eredmény egy nagyjából, vagy legtöbbször helytálló gondolat lesz.

 

Ugyanis a passzív gondolkozásunk gyakorlatilag évmilliók alatt alakult ki. Következésképpen a több milliárd év alatt létezett összes növény, állat és ember (és még nem is tudjuk, hogy mi más) összes túlélési stratégiáját, ösztönét és valaha megélt érzését összegzi. Most nem szándékozom a tárgytól teljesen más irányba terelni a szót, minden esetre sanszos, hogy ennél tovább is mehetünk kijelentéseinkkel. Jó esély van rá, hogy a passzív gondolkozásunk kapcsolatban van a kvantum mező segítségével a valaha volt-van-lesz összes tudással(is).

Ettől függetlenül abban a kijelentésben érzem a szerző igazságát, amikor azt írja: természetes adottságaink nem tesznek alkalmassá fontos vállalati döntéshozói pozíciókra. A munkakörnyezet legalább 8 eleme bizonyítja, hogy velünk született viselkedésbeli adottságaink gátolják a jó (reálisabb, azaz tényszerűbb) döntéshozatalt.

Könnyű belátni, hogy az elmúlt szép lassan változó milliárd éves történelmünk erre kurvára nem készített fel minket. Így van.

(Azért itt egy - Miért is nem? Kérdést szívesen megengednék magamnak! De nem akarok ünneprontó lenni)

 

Lássuk mit tudunk a passzív gondolkozásról:

 

Ismérvei:

- gyors (gyakorlatilag valós idejű)

- szinte mindig helyes (99,99%)

- tapasztalat alapú (múltra reflektál)

- bizalommal teli (érzelmi töltetű)

 

Működése:

Biztosan számos módon működhet. A személyes tapasztalatom az, hogy az 1. számú vagy kedvesebb néven passzív gondolkozás egy gyors összehasonlítást tesz a működése közben. Összehasonlítja a jelenlegi helyzetet a múltban megélt összes helyzettel és kimenetellel. Mivel az életünk során milliószámra találkozunk hasonló helyzetekkel így elég ha felismerjük éppen melyik szituációban vagyunk és máris adódik a kézenfekvő – jól bevált - megoldás.

 

Eredménye:

Elképzelhetetlenül hatékony és rugalmas gondolat-szisztéma, ami szinte minden esetben képes kielégítő megoldással szolgálni a helyzetre.

 

Veszélye:

Sajnos, a működéséből fakadóan sebezhető. Ugyanis naiv. Emiatt félrevezethető, manipulálható a rendszer. Félrevezethető akkor, amikor a tapasztalatokat összeveti a jelenlegi helyzettel. Mivel felkínálható a rendszernek olyan helyzet, ami kínos részletességgel emlékeztet egy előző tapasztalatra, azonban a jelenlegi helyzet (mesterségesen) kelti ezt az illúziót. Az előző helyes megoldás így nem lesz helyes megoldása a jelen helyzetnek. Másik gyengesége az érzelem. Ugyanis előfordul, hogy a saját érzelemvilágából indul ki. Azaz, én nem lennék képes ártani, félrevezetni, manipulálni másokat. Ezért bizalmat helyezek a szituációba és kiszolgáltatom magam – mások érzelemvilágának. Azoknak akiknek nem okoz problémát a manipuláció...

 

Extra:

A passzív gondolkodás – az én életemben legalábbis – előfordul, hogy hatalmas meglepetéseket is tartogat. Egy ilyen extra: a megérzés - ha fogalmazhatok így?! Amikor a rendelkezésre álló adatokból nem következik semmi. Nincs támpont. Nincs realitás. Mégis megkapjuk az eredményt.

 

 

Most lássuk ezzel szemben az aktív gondolkozást!

 

Működése:

Az aktív gondolkodás először is kutat. Felkutat minden tényt, összefüggést és számot a helyzettel kapcsolatban, amit relevánsnak tart. Majd logikai, statisztikai és pszichológiai eszközökkel módszeres elemzésnek veti alá mindegyiket. Többször tesztelve a kapott eredményeket. Majd miután többször ugyanarra az eredményre jutott – legyen az akár teljesen ellentétes a többség véleményével – igaznak fogadja el. Ez kifejezetten jól hangzik! Tetszik ez a módszer!

 

Ismérvei:

- lassú (gyakorlatilag milliószor lassabb, mint a passzív gondolkozás)

- jó eséllyel helyes (bár messze nem 99,99%-ban)

- elveti a tapasztalatokat (jelenre fókuszál)

- bizalom mentes (kizárja az érzelmeket)

 

Eredménye:

Egy igencsak lassú megoldás, amely logikus, statisztikai és pszichológiai érvekkel jól alátámasztható javarészt helytálló állítás lesz. Legnagyobb erénye az erénytelensége. Azaz, hogy a jó szándékot, szeretetet és egyéb érzelmeket is kivon a döntési mechanizmusból.

 

Veszélye:

Legnagyobb veszélye, hogy olyan lassan jut eredményre, hogy nem képes tartani az iramot a gyorsan változó környezettel. Tehát az eredmény elavul, mire megkapjuk. Másik veszélye az elembertelenedés. Hiszen ki is hozhatna tökéletesen érzelemmentes pusztán racionális döntést mint egy: gép.

 

Extra: képes kimutatni a passzív gondolat gyenge pontját.

 

 

Egyelőre ezt gondolom a gondolkodásról. Viszont a könyv nagyobb része másról szól. Nevezetesen a különböző piacok működéséről. Ezeken a piacokon tevékenykedő humánumok szokásrendszereiről, kapcsolataik szerveződéséről és azok működési dinamizmusáról.

- És ez tök érdekes!

Mindig is érdekelt a brókerek, nagyvállalati vezetők, pénzügyi fószerek észjárása. Lám, most kiderült, hogy legtöbbjük cseppet sem különbözik bármely más embertársától. Ugyanúgy bratyiznak, osztogatnak szívességeket, összezárnak az idegenekkel szemben, mint egy cukrászatban évek óta együtt dolgozó mesterek. Akikkel szemben az újonnan érkező először is fogadja el az Ő rangjukat és érdemeiket, majd az újonc lehetőséget kap a bizonyításra. De az elfogadás, behódolás, bizonyítás utat megkerülve semmi esélye egy lázadónak.

 

Nos, mint arra már rájöttünk valamilyen fokon minden piac virtualizált. Az ingatlanpiac alacsonyan virtualizált, mert kézzel fogható, használható tárgya van. Egy árupiac, ahol úgy vásárolunk búzát, hogy sohasem volt silónk. Úgy adunk el lisztet, hogy sohasem dolgoztunk molnárként - alacsonyabb szinten - de virtualizált. A devizapiac már virtualizáltabb – ha létezik ilyen szó egyáltalán. A pénzpiac és annak speciálisan kitenyésztett részei pedig akár milliószorosan virtualizáltak. A gyakorlatban hiper-virtualizáltnak tekinthetünk mident, ami egy ígéretet ad el. Virtualizált az életbiztosítás, a kötvény, a részvény, de még a megtakarítási betét is. (Ezt másik írásomban majd részletesebben is kifejtem, de most ennyi elég ebből.)

 

Szóval Ulf bácsi körülnézett egy hiper-virtualizált piacon és rájött, hogy az évmilliók alatt kialakult passzív gondolkodási rendszerünk egyre gyakrabban tévútra vezeti a döntéshozókat. Mélyen elgondolkodott és arra következtetett, hogy az évmilliókig minket életben tartó gondolkodás mostantól helytelen. Ehelyett aktív-an kell gondolkodni és csupán a reális tények nyújtotta statisztikai és logikai gondolkodás eredményeire szabad támaszkodni.

Felmerül hát a kérdés, egy ekkora jelentőségű felfedezést tényleg egy teljesen virtuális – és legnagyobb valószínűséggel a legmanipulatívabb – piac részvevőinek viselkedése alapján kell megtenni?

 

Más is kiolvasható a szavaiból. Mégpedig az, hogy az ember végre annyira okos lett, hogy létre hozott egy olyan rendszert - a pénzügyi rendszert – amiben az évmilliók alatt kialakult gondolkodási képességei szart sem érnek. Sőt, egyre nagyobb baklövésekre kárhoztatják.

Ahelyett pedig, hogy ezt a korrupt, manipulatív virtuális rendszert módosítanánk, inkább megpróbáljuk beadni magunknak, hogy „tiszta fejjel” jól át kell gondolni csak a döntéseinket és máris minden rendben lesz!

Tény, hogy gyakran segíthet. Én magam is hátra szoktam dőlni a székemben néha és megpróbálom átgondolni reálisan a lehetőségeket. Azonban be kell lássuk, hogy teljes mértékben lehetetlen kihúznunk magunkat a passzív gondolkodás rendszeréből. Vagy ha magunkat ideig óráig ki is vonjuk, mindenki más – az adatszolgáltatóink, a statisztikai programozóink, konkurenseink és fogyasztóink percig sem fogják ezt megtenni.

Végül itt van az, amire pedig a legkevésbé vagyunk felkészülve és amit az aktív gondolkozás legnagyobb lehetséges erényének tartok: a manipuláció kiszűrése.

Aki manipulál, az érzelmektől elrugaszkodik. Számol, számít, ferdít. Azaz aktívan gondolkozik. Kifejezetten a passzív gondolkozás tapasztalatai ellen cselekszik. Kihasználja embertársai passzív – érzelmes és bizalom-teli, gondolatait. És egy ilyen manipulátort felfedezni nem lesz könnyű. Tekintve, hogy könnyedén előre módosíthatja az elénk tárt input adatokat is. És ha akkor keletkezik egy rossz megérzésünk? Egy passzív gondolat? Akkor azzal mi legyen?

 

De félre az összeesküvés elméletekkel! A mondandóm lényege, hogy ami e könyv legnagyobb messze érdeme, hogy betekintést enged a nagyvállalati csúcsvezetők döntéshozási mechanizmusába. Ezzel lerántja a leplet arról, hogy mennyire gyerekes, megkövült, helyenként embertelen módon, szívesség alapon tudva vagy tudatlanul korruptan bánnak a befektetőik vagyonával. Teszik ezt oly egyszerűen és felelősség-mentesen, mintha ez lenne a legegyértelműbb dolog a földön.

 

Korunk legnagyobb vezetőit a személyes lekötelezettség, a dogmák és a pillanatnyi túlélés mozgatja. Mint ahogy százezer évvel ezelőtti klántagot. Semmi több.

 

Ha pénzpiac, akkor a fenti könyv alapján csak annyit javasolhatok: meneküljön ki merre lát! Amíg nem késő! Bár lehet, hogy már az…

 

Végezetül nem véletlen, hogy ekkora feneket és ilyen hosszú bevezetőt szántam erre a könyvajánlóra. Kérem a kedves olvasót, hogy olvassa csak végig még egyszer figyelmesen a ráhangoló személyes vonatkozású részt. Miközben olvassa, kérem tegyen minden egyes megszületett döntésem mellé egy X-et. Látni fogja, hogy számtalan passzív gondolkodásból eredő döntésem vezetett el azon az úton, hogy hozzá jussak és elolvassam Herr Löwenhav könyvét. Aktív gondolkozás eredménye szinte lehetetlen, hogy ez lett volna. Már a borítónál másfelé kanyarodok ha az érzéseimet, tapasztalataimat és az „extra” sugallatot figyelmen kívül hagyom.

 

Mégis azért ajánlom a könyvet, mert gondolkodásra serkent. Akármennyire sekély eredménynek gondolnánk is, a mai könyvpiacon elenyésző írás képes hozni ezt a minimumot.

 

 

Utószó:

1.

Egyébként ha jobban meg akarja érteni a pénzpiacokat vagy a döntési mechanizmusokat, javaslom először tanuljon meg profi módon snapszerezni. Utána már nem is kell majd többet magyarázkodni ebben a tárgykörben.

 

2.

Arra az esetre, ha egyszer ebben a tárgyban bármit is leírok, teszek magamnak egy cím ajánlást:

Az aktív gondolkozás hatalmas (csak egy betű! De az értelme számomra sokkal pozitívabb!)

Active thinking is powerful – még angolul is jól hangzik.

 

3.

Szerintem létezik egy harmadik gondolkodási módszer is. Amikor felhasználjuk a passzív gondolkozás minden előnyét: a tapasztalatot és a gyorsaságot. Ehhez hozzáadjuk az elemző, számoló aktív gondolkodás érzelmektől kevésbé átitatott módszereit. Amit így kapunk azt a magyarok már évezredek óta úgy hívják, hogy: józan paraszti ész.